Az anyaság örömeiről ódákat lehetne zengeni, és ezt meg is teszi mindenki, akinek jellemzően (vagy pillanatnyilag) könnyű eset a gyermeke.

Amikor azonban az ember úgy kábé nyolc éjszakai ébredés után reggel hat harminckor arra kel, hogy a gyermeke szerint vége az éjszakának, és ezt követően csipás szemmel, cirkuszi akrobatákat megszégyenítő módon öltözteti a folyton elmászó és üvöltve méltatlankodó gyermekét, majd még összeseperni sem tud nyugodtan, mert a csemete üvölt, ahelyett hogy egyedül eljátszana arra a kemény öt percre (ha már fel akart kelni játszani ugye), akkor az embernek nem pont az jut eszébe, hogy a szeparációs szorongás milyen egy meghitt időszak.

És a nap folytatódik, az ember választ, hogy vagy folyamatos üvöltés és lábszárszorongatás közepette végzi a házimunkát, vagy sehogy, esetleg felkötözi magára a gyereket és ezzel a 9-10 kilós édes teherrel főz, most, takarít, már persze ha az édes teher is egyetért, mert van amelyik gyermeknél a szorongás és a kíváncsiság sebesen váltogatja egymást, ami azzal jár, hogy "anya vegyél fel", majd másfél perc múlva meglát egy morzsát a földön, és kalimpálva jelzi, hogy "anya, tegyél le". És így tovább.

(folytatás a hirdetés után)

A szeparációs szorongás elmélete röviden annyi, hogy jellemzően 8 és 12 hónap között, amikor a gyermek már egy ideje (kb. egy hónapja) képes helyváltoztatásra, akkor bekövetkezik egy olyan időszak, amikor rájön, hogy anyától el is lehet távolodni, és ettől megrémül.

Minden gyermek más - ez most is igaz. Hogy kinél erős a rémület és kinél gyenge, azt - ezúttal is - egy kérdőívvel kutattam. A kérdőívemre pedig majdnem 600 kitöltés érkezett, amit ezúton is nagyon köszönök a kutatásban résztvevőknek. Nagyon szép szám! Felére sem számítottam.

Az eredményeket kétfelé bontottam, és vizsgáltam egyrészt a szakemberek szerinti illetékes korosztályt, azaz a 8-12 hónaposokat azzal a feltétellel, hogy a gyermek már legalább egy hónapja produkáljon valamilyen helyváltoztató mozgásformát (kúszás, mászás, önálló járás), másrészt pedig a 12 hónapon túli gyermekeket, akik már elvileg túl vannak a szorongáson.

Először a 8-12 hós korosztályra vonatkozó válaszokat fogom elemezni.

Kezdjük a tünetekkel. Mik a jellemző tünetei ennek az időszaknak? Sorrendben aszerint, amennyire gyakori a jelenség:

• Követi anyát mindenhova (kiskutya üzemmód)
• Sír, ha nappali altatásnál még ébren akarják ágyba tenni
• Sír, ha napközben anya kimegy a szobából
• Sír, ha esti fektetésnél még ébren akarják ágyba tenni
• Sír, ha járókában (karámban, ráccsal elzárt szobában) hagyják
• Éjjel jóval gyakrabban kel, mint fél éves kora előtt
• Többet akar ölben lenni, mint fél éves kora előtt
• Nehezebben alszik el, mint fél éves kora előtt
• Kevésbé van egyedül, mint fél éves kora előtt
• Jobban fél az idegenektől, mint fél éves kora előtt
• Idegen helyen nehezen oldódik fel

Összességében a felmérésben résztvevők 47%-a szorong, 53%-a nem, vagy nagyon enyhén.

Lássuk most első körben azokat a tényezőket, amelyeken nehezen lehet változtatni. Ezen belül is azt a csoportot, ahol találtam összefüggést a szorongással.

• Életkor. A 8 hónaposok körében valamiért sokkal több a szorongós gyermek. Az ennél idősebbeknél már nincs korosztályonként domináns eltérés az átlaghoz képest.
• Mikor történt az elválasztás (ha már nem szoptatják). Azoknál a kicsiknél, akiknél az elválasztás 6 hónapos kor után történt meg, sokkal több a szorongós gyermek, mint akiknél még 6 hó előtt.
• A gyermek alaptermészete: Jobban szoronganak
  • az érzékeny,
  • a nem kifejezetten boldog,
  • a nem annyira mozgákony,
  • a nyugtalan természetű,
  • az akaratos gyermekek. 
• Nagyobb a szorongás aránya azoknál, akiknél anya sokat idegeskedett a terhesség alatt.
• Szintén többen szoronganak azok, akiknél anya nem szedett terhesen semmilyen étrendkiegészítőt (terhesvitamin, magnézium, kalcium, vas, stb.)
• És a terhességi cukorbetegség sem kedvez a szorongásnak.
• Kevésbé szoronganak a koraszülöttek és a túlhordott babák, és jobban az időre születettek.
• Jobban szoronganak a természetes úton születettek, és kevésbé a császárosok.
• Jobban szoronganak a nagyobb testvérrel rendelkezők...
• ... és kevésbé az ikrek.
• Kevésbé szoronganak azok a gyermekek, akiket az édesanyjuk egyedül nevel, és jobban azok, akiket egy egész kolónia (apa, anya, nagyszülők, egyebek) is nevelnek.

És melyek voltak azok a tényezők, amelyeknek nincs köze a szorongáshoz?

• Nem. Fiúk, lányok ugyanolyan arányban szoronganak.
• Hogy szoptat-e még az anyuka vagy sem.
• Hogy az anyuka is hajlamos-e a szorongásra. Ahol igen, ott a baba is szorongósabb.
• Hogy csak a szülők vesznek részt a nevelésben, vagy esetleg nagyszülők, barátok, stb. is nevelik a gyermeket.  

Feltettem még egy csomó olyan kérdést is, ami sokkal inkább változtatható, mint a fentiek. A baj csak az, hogy fene sem tudja, hogy melyik az ok és melyik az okozat.. például van összefüggés az önálló játék mennyisége és a szorongás erőssége között, de vajon azért szorong kevésbé az a gyermek, mert buzdítják az önálló játékra, vagy azért játszik sokat önállóan, mert eleve nem szorong? 

Válaszaitok alapján kevésbé szoronganak:

• Akiket gyakran hagynak sírni (feltéve hogy nincs komoly indoka).
• Akikre anya távollétében nem otthon, hanem egyéb helyen szoktak vigyázni.
• Akik a nap egy részét bezárva töltik: járókában, babakarámban, ráccsal leválasztott szobában stb.
• Akik sok programot szerveznek, kevesebbet vannak otthon.
• Ahol anya magabiztosnak tartja magát az anyaszerepben.
• Akiket gyakran, hetente többször adnak "idegen" kezébe, azaz olyan embernek, aki nem él együtt a gyermekkel (barát, máshol élő rokon, stb.)
• Akik heti rendszerességgel, gyakran töltenek el időt anya nélkül.
• Akiknél nincs napirend.
• Akik kevés időt töltenek kettesben anyával.
• Akikkel a szüleik sokat viháncolnak: csikizés, kergetőzés, hamm-hamm játék.
• Akiket anya teljesen egyedül lát el
• Akiknél apa jelentős részt vállal nem csak a játék, hanem a gondozás területein is.

Jobban szoronganak:

• Akik közös ágyban alszanak valakivel.
• Akik egyedül alszanak ugyan, de éjjel, ha felébrednek, a szülői ágyba kerülnek.
• Akiknél anya úgy megy el otthonról, hogy nem köszön el, hanem csendben, észrevétlenül kioson.
• Akik kevés babás programban vesznek részt, és inkább otthon szeretnek lenni.
• Akik stresszes környezetben élnek.
• Ahol anya gyakran feszült, ideges.
• Ahol sok a veszekedés a családon belül.
• Akiknél több mint egyszer előfordult már, hogy napokat külön töltöttek anyától.
• Akiket keveset babusgatnak, puszilgatnak.
• Akik nem találkoznak rendszeresen más gyerekekkel.
• Akik nagyon sok időt töltenek kettesben anyával.
• Akiket sokszor felvesznek akkor is, ha nem ő kéri.
• Akik nem viháncolnak eleget: csikizés, kergetőzés, hamm-hamm játék.
• Akik keveset nevetnek együtt.
• Akiknél apa foglalkozik ugyan a gyerekkel, de inkább csak játék szintjén, a gondozásban nem vesz részt (etetés, pelenkázás, altatás, stb.).

Nem igazán van jelentősége:

• Hogy anya sok dicséretet kap-e apától, mint anya.
• Hogy az otthoni légkör mennyire csendes vagy zajos.
• Hogy anya sokat beszél-e a gyermekhez, vagy keveset.
• Hogy anya egyáltalán nem igényli a külön töltött időt, vagy néha, egy-egy rövid kikapcsolódás azért jól esne neki.
• Hogy laza vagy kemény a napirend (a semmilyen viszont abszolút nyertes a kategóriában..)
• Hogy a gyermeket gyakran hordozzák-e kendőben, kenguruban, háti hordozóban.

A fentiek okait nem vizsgálom, ezek csak a puszta tények. Viszont ha már a természetes szülés, az időre születettség, a mindkét szülővel rendelkezés rontja a szorongást, megfordult a fejemben, hogy a szorongás valószínűleg természetesebb, mint a nem szorongás.

A másik jó hírem pedig az, hogy a kérdőív másik felének, a 12 hónapnál idősebbeknek a kiértékelése még hátra van. Itt azért már egy pár gyakorati jótanácsot is találsz  majd, idősebb babák anyukáitól. Hamarosan jelentkezem vele!

--

Tetszik az oldal? Hasznosnak találod a munkámat?

...akkor kérlek, hogy "cserébe" támogasd Tamás Bori műtétjét, legalább egy fagyi árával! :-) Részletek itt.