BabyHowTo - azaz hogy működik egy gyerek?

Védőnők, gyerekorvosok és ilyen-olyan szakértők tömkelege foglalkozik gyerekekkel, mégsincs még egy olyan ellentmondásos témakör, mint a gyermekgondozás és nevelés. Az egyik szerint ez a jó, a másik szerint amaz hat, a harmadik azt mondja, hülye vagy, ha az első kettőre hallgatsz. Meguntam. Éppen ezért konkrét tapasztalatokat kezdtem gyűjteni: kérdőíveket csinálok, igyekszem jó sok anyukával kitöltetni, és a válaszokat összesítem. Ezeket az összesítéseket olvashatjátok az oldalamon. Kellemes mazsolázást kívánok! :-)

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • OsoLalalala: Tipikus szoptatás-n*ci duma a cikk, szóra se érdemes. (2017.12.23. 20:36) A tápszerezés okai
  • OsoLalalala: Sokaknak segít a tejszaporító tea, ha nem tud az Anya szoptatni... Ja az is baj. Hihetetlen... (2017.12.22. 17:34) Mit ne együnk szoptatás alatt?
  • Haziraj Isufi Simona: hat bizony igazad van azokban a dolgokban amiket it le irtal en is ilyen vagyok sajnos allandoan a teszteket vasarlom es szinte mar bele bolondultam , 2 kis babat is elveszitettem es megyg mindig re... (2016.07.31. 17:07) A terhesség legkorábbi tünetei
  • Horváthné Anita: Sziaaa :) szerintem nagyon hasznos az oldalad!!!! (2016.01.25. 20:17) Mit ne együnk szoptatás alatt?
  • olivinn: Szia! Mekkora mintával (hány fő) dolgoztál ennél a felmérésnél? Ezek szignifikáns eredmények? Köszönöm válaszaidat! (2015.10.24. 19:42) Ekcéma és atópiás dermatitis kisgyermekeknél
  • Utolsó 20

Megőrülsz, mert hisztizik? Megbolondulsz, mert kifordult magából? Kihullik a hajad, mert ő kitépi a sajátját? Nem vagy egyedül!

2015.09.08. 20:43 luckalakó

Hosszú kihagyás után ismét nagy lelkesedéssel vetettem magam egy újabb kérdőív elkészítésébe. A témám ezúttal a kisgyermekkori hiszti volt, amit szándékosan nem nevezetem dackorszaknak, hiszen nem a gyermek hatalmas - és számunkra meglehetősen feldolgozhatatlan - érzései, hanem „csak” a hiszti, mint szülőt idegesítő tevékenység érdekelt. És ez is kifejezetten a 2-4 éves korosztályban, mert szerintem az ennél fiatalabbaknál még nem beszélhetünk hisztiről.

A hiszti módjára, gyakoriságára, körülményekre, szülői érzésekre és reakciókra kérdeztem rá, és összesítésként három cikk született, amelyek remélhetőleg minden olvasónak érdekes és hasznos információt jelentenek, még ha nem is sikerül végezni öt perc alatt az elolvasással.

A kérdőív hozott néhány meglepő eredményt, ezek közül számomra a legmegdöbbentőbb az volt, hogy, több mint 3000 válasz érkezett be! Köszönöm mindenkinek a kitöltést, igazán nagyszerű érzés, hogy ennyire sokan részt vettetek a felmérésben.

A továbbiakban pedig lássuk az eredményeket!

(folytatás a hirdetés után)

meseles-hirdetes8.png

A vizsgált válaszadók gyermekeinek átlagéletkora 2,8 év. Fiúk és lányok egyformán, fele-fele arányban vettek részt a kitöltésben.

A hiszti jellege alapján három kategóriát határoztam meg:

  1. Gyermekek, akik az átlagnál jóval gyakrabban hisztiznek tudatosan – az összes vizsgált gyermek 16%-a.
  2. Gyermekek, akik az átlagnál jóval gyakrabban hisztiznek magukon kívül, nem tudatosan – az összes vizsgált gyermek 19%-a.
  3. Gyermekek, akik az átlagnál jóval ritkábban hisztiznek – az összes vizsgált gyermek 17%-a.

Gyakoribbnak bizonyult a tudatos és a nem tudatos hisztizés is azoknál a gyermekeknél:

  • akik nem alusszák át az éjszakát, hanem legalább egyszer felébrednek és hívják a szülőt,
  • akik gyakran álmodnak rosszat,
  • akiket evés közben gyakran noszogatnak a szüleik,
  • akik még nem tudják szavakkal megértetni magukat,
  • akiknek a szülei elváltak,
  • akiknél a családban sok a veszekedés, feszültség,
  • ahol az édesanya többnyire boldogtalannak érzi magát az anyai szerepben,
  • ahol az anyuka is feszültségként éli meg a gyermek hisztijét,
  • ahol a szülő inkább kemény, mint laza,
  • ahol az anyuka gyakran érzi, hogy a gyermek uralkodik rajta,
  • ahol gyakran előfordul, hogy a gyermekkel nem tud senki foglalkozni, pedig igényelné,
  • ahol gyakran van ellentét nevelési kérdésekben az együtt élő családtagok között,
  • akinek van olyan kis- vagy nagytestvére, akinek a nevelése, gondozása tőle időt vesz el,
  • ahol az édesanya gyakran kiabál a gyermekkel.

Megjegyzem, hogy a fenti összefüggéseknél nem vizsgáltam az okot és az okozatot, tehát nem jelenthetjük ki, hogy azért hisztisebb a gyermek, mert az anyuka gyakran kiabál vele, mert lehet, hogy épp fordítva van – azért kiabál vele gyakran az édesanyja, mert eleve sokkal hisztisebb a kortársainál. Ezeket az összefüggéseket érdemes csupán érdekességként kezelni, nem pedig tanulságként - azok majd később jönnek.

Bár a fiúk és lányok aránya nem mutatott eltérést az átlagtól abban a tekintetben, hogy mennyire tartjátok hisztisnek vagy nem hisztisnek őket, mégis van pár reakció, ami a fiúknál sokkal gyakoribb, mint lányoknál:

  • dühükben önmagukban tesznek kárt vagy másokat bántanak,
  • dühükben csapkodnak, tönkretesznek dolgokat,
  • gyakori földön fetrengve hisztizés,
  • csak azért is a szülői tiltás ellenére cselekvés,
  • gyerektársaságban a többiekkel gyakran viselkednek erőszakosan (anélkül, hogy őket támadás érné),
  • elájulnak, annyira hisztiznek (ez szerencsére csak a gyermekek 1%át érinti).

Életkorral javuló tendenciát mutatnak az alábbi jelenségek:

  • a gyermek dühében önmagának fájdalmat okoz,
  • dühében csapkod, tönkretesz dolgokat (3,5 éves kor fölött már látszik a javuló tendencia),
  • gyakori földön fetrengve hisztizés (2,5 éves kor fölött javul),
  • gyerektársaságban a többiekkel gyakran viselkednek erőszakosan, (3,5 fölött javul),
  • amikor az anyuka azt érzi, hogy a gyermek uralkodik rajta.

A hisztit kiváltó okok gyakoriság szerint rendezve az alábbiak:

  • fáradt (a gyermekek 74%-nál fordul elő),
  • valamit nem kaphat meg (73%),
  • nem akar szót fogadni (63%)
  • valami nem sikerül neki (52%)
  • unatkozik (30%)
  • éhes (18%)
  • valamit nem ért (12%)

Életkoronként vizsgálva a fenti kategóriákat nem tapasztaltam az átlagtól eltérést.

Az alábbi esetekben alkalmaztok büntetést, gyakoriság szerint:

  • ha másokat bánt, vagy erőszakos másokkal (a gyermekek 59%-nál alkalmazzátok),
  • ha nem fogad szót (43%),
  • ha tárgyakat rongál (36%),
  • ha saját magát veszélyezteti (33%),
  • ha ok nélkül hisztizik (27%),

A válaszadók 10%-a jelölte meg azt a választ, hogy soha nem bünteti meg a gyermeket.

A hisztisebb gyermekeknél gyakoribb a fenti büntetések mindegyike, mint a kevéssé hisztiseknél.

Lássuk, hogy mi az a három kategória, amit a leginkább alkalmaztok a nem hisztis gyermekeknél is:

  • ha saját magát veszélyezteti,
  • ha másokat bánt, vagy erőszakos másokkal,
  • ha tárgyakat rongál.

Maga a büntetés gyakoriság szerint:

  • elvesszük tőle a játékát, vagy ami kiváltotta a hisztit (a gyermekek 44%-ánál alkalmazzátok),
  • a kezére csapunk (34%),
  • a fenekére ütünk (33%),
  • a sarokba állítjuk vagy büntetőszékbe ültetjük (30%),
  • nem szólunk hozzá (20%),
  • a szobájába zárjuk (14%).

Itt is érvényes az, hogy a hisztis gyermekeknél sokkal több büntetési módot alkalmazunk.

A nem hisztis gyermekeknél az alábbi három módszer a leggyakoribb:

  • elvesszük tőle a játékát, vagy ami kiváltotta a hisztit,
  • a sarokba állítjuk vagy büntetőszékbe ültetjük,
  • a kezére ütünk.

Hogyan kezeljük leginkább azt a hisztit, amikor a gyermek teljesen kiborul, és értelmileg nem lehet rá hatni?

  • beszéddel, magyarázattal (a gyermekek 55%-nál),
  • vigasztalással, nyugtatással (45%),
  • szigorral, büntetéssel (13%),
  • hideg vízzel (12%).

A legtöbb hisztis gyermek azok közül kerül ki, akiknek a szülei az ilyen típusú hisztit szigorral, büntetéssel - vagy hideg vízzel reagálják le. A vigasztalással, nyugtatással, beszéddel, magyarázattal reagáló szülők gyermekeire nem jellemző az átlagnál több hiszti.

Hogyan kezeljük a leggyakrabban azt a hisztit, amikor a gyermek magánál van, vitatkozik, visszabeszél?

  • beszéddel, magyarázattal (a gyermekek 72%-nál),
  • szigorral, büntetéssel (28%),
  • vigasztalással, nyugtatással (10%),
  • hideg vízzel (3%).

Itt is érvényes az, hogy a hideg vízzel, vagy szigorral, büntetéssel kezelt gyermekek sokkal gyakrabban hisztiznek, mint akik beszédet, magyarázatot, vagy vigasztalást, nyugtatást kapnak válaszul.

A tanulság mindebből? Számomra az, hogy a türelem a hosszú távú megoldás arra, hogy a gyermekem hisztijeit a jelleméhez, körülményeinkhez képest a legjobban visszaszorítsam. Nem a szigor, és nem a hideg víz.

A másik tanulság pedig, hogy idővel javul a helyzet, még ha most nem is tűnik úgy, de hamarosan már a fene sem fog azzal foglalkozni, hogy volt egy korszak, amikor a hisztirohamok szinte egymást érték. Nyilván lesz majd helyette más probléma (és következő kérdőív…).

A legtöbb tanulságot pedig ebben a cikkben olvashatjátok, ahol összesítettem a ti tanácsaitokat, praktikáitokat hisztizés ellen.

…Aki pedig csak szórakozásra vágyik, az olvassa el a szemezgetést gyermekeitek legdurvább hisztijeiből! Lehet, hogy nálatok nem is olyan vészes a helyzet?

 

 

--

Tetszik az oldal? Hasznosnak találod a munkámat?

...akkor kérlek, hogy "cserébe" támogasd Tamás Bori műtétjét, legalább egy fagyi árával! :-) Részletek itt.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://babyhowto.blog.hu/api/trackback/id/tr987768544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Venin 2015.09.14. 22:11:35

Érdekes, tényleg. Egy kérdés mégis felvetődött bennem. A tanulságok esetében vizsgáltad az ok-okozati viszonyt? Ugyanis azt is el tudom képzelni, hogy az veti a hideg vizet meg a szigort, akinek többet hisztizik a gyereke és már a többi dolog nem működött, vagy egyszerűen már a sok hisztizéstől elszakadt a cérna. Mindez inkább elméleti felvetés, mert az üzenettel ugyanakkor egyet értek.

luckalakó 2015.09.15. 21:14:54

@Venin: a választ megtalálod a cikkben, idézem:
"Megjegyzem, hogy a fenti összefüggéseknél nem vizsgáltam az okot és az okozatot, tehát nem jelenthetjük ki, hogy azért hisztisebb a gyermek, mert az anyuka gyakran kiabál vele, mert lehet, hogy épp fordítva van – azért kiabál vele gyakran az édesanyja, mert eleve sokkal hisztisebb a kortársainál. Ezeket az összefüggéseket érdemes csupán érdekességként kezelni, nem pedig tanulságként - azok majd később jönnek."

Venin 2015.09.16. 20:06:00

Aham, én úgy értettem félre, hogy a cikk végén a tanulságok ("A tanulság mindebből? ...") már azok a tanulságok, amik már később jönnek.
süti beállítások módosítása